8. rész Jó olvasást hozzá..:D az ékezetek miatt bocsii..:P

Két három csókváltás után kapcsoltam csak és azonnal elhúzodtam...
-Na mivan.? - mosolygott az arcomba.
-Öhm...Semmi...Mért kéne, hogy legyen valami.?
-Hát meglepődtem, hogy hagytad és hogy viszonoztad.
-Őszintén.? Én is meglepődtem saját magamon...
-Na most már elhiszed, hogy nem megfélemlíteni akarlak, hanem megvédeni.? - kérdezte..
-Hát el,de akkor is....Igazából nincs köztünk semmi és nem is lesz...Elárulok valamit,de úgy sincs semmi jelentősége már...Amióta megismertelek,azóta szerelmes vagyok beléd és minden éjjel veled álmodtam EDDIG....
-Mi az, hogy eddig.?-lepődött meg...
-Hát amióta múltkor találkoztam Bencével...Eléggé nagy hatást gyakorolt rám...-vallottam színt.
-Látod....??!! Ettől akartalak megvédeni. Attól, hogy beleszeress. - mondta.
-Nem!!! Álljunk csak meg...Nem szerettem bele...-sütöttem le a szemem,miközben elszégyeltem magam.
-Igen.? Nem szerettél bele.? Haha..Látnád magad olyankor amikor róla beszélsz...A szemeid csak úgy csillognak. Vicc, hogy ez a srác mit művel a lányokkal...
-Jaj...Tudod mit.? Hagyjál békén..Na puszpá.-mondtam,megfordultam és ott hagytam őt.
Amikor odaértem Biához,nem mondtam semmit,csak megfogtam a karját és elindultam vele haza...
-Állj már meg..Mesélnél,hogy mi történt.? Semmit nem láttam.- mondta Bia idegesen.
-Semmi nem volt...Elkezdett papolni,hogy felejtsem el Bencét,mert nagyon nem az,akinek mutatja magát.Aztán meg odahúzott magához és megcsókolt. Én meg hagytam.-mondtam neki.
-MI.???? Teljesen meg vagy zavarodva.??? Hagytad neki.??? Legalább viszonoztad is.??-akadt ki.
-Naaa...Ne legyél már ilyen...Hát most ha hagytam neki,akkor logikus,hogy viszonoztam is....De tudod jól, hogy mit érzek iránta szóval...-próbáltam védeni magam.
-Jó igen tudom,hogy mit érzel iránta,de pont ezeket a dolgokat kéne neked is elkerülnöd.....Pont azért,hogy ő is lássa, hogy nem vagy könnyű eset....Te nem az a fajta csajszi vagy, téged egy pasi sem kaphat meg ilyen könnyen...!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! - üvöltötte az arcomba.
-Igen tudom...-mondtam.
-Oké, akkor ezt a témát is túltárgyaltuk...Most pedig megyünk beülünk a Csipóba és be fogunk baszni...-mondta Bia a legszebb mosolyával.
Este 11 körül érhettünk haza,de olyan állapotban amit a szülők a legjobban utálnak...
Nagyon készek voltunk Biával,szóval amilyen halkan csak tudtunk úgy mentünk fel a szobába...Amikor felértünk, Bia felhívta Ateszt, és megkérte,hogy jöjjön el érte kocsival,mert már nem akart ma itt aludni...
Egyébként Atii egy régi ismerősünk és nagyon szeretjük őt..Eddig akármi gáz volt,amibe benne voltunk, mindig ott volt és segített,ha kellett még a rendőrségről is kihozott minket...Betöltötte a 23-mat szóval érthető, hogy őt hívjuk szinte mindenért...
Tíz percen belül már ott állt a ház előtt..
Gyorsan leszaladtunk,mert nem akartuk,hogy anyuék felébredjenek....
Elég nehezen de letaláltunk a lépcsőn,aztán nehezen de megtaláltam a kilincset...
Kikísértem az autóig...Illetve kitámogattam őt..:D
Ati segített beültetni őt az autóba és elmentek.
Én is felmentem,és eltettem magam aludni..:D
Reggel iszonyatos fejfájással és másnaposággal ébredtem. De eldöntöttem,hogy nem érdekel mert megérte a tegnap este minden perce.
Úgy döntöttem,hogy ma nem megyek sehova és nem csinálok semmit. Egész nap rossz érzésem volt...És tudtam,hogy ez nem a másnaposság.Leültem az íróasztalomhoz,bekapcsoltam a laptopom, és felnéztem facebookra...
Bogii az osztálytársam küldött egy üzit...
Atesz irt neki még hajnalban. Helyzetjelentést küldött Bia állapotáról.
Az üzenetben ez állt:
,,Biával minden rendben van ne aggódjon Bella...
De most megyek mert még nem igazán vagyok én se tiszta.. Puszii.."
Én amikor elolvastam az üzit meg is nyugodtam meg nem is...
Megnyugodtam,mert Biának semmi baja,és kicsit aggódtam amiatt,hogy Atii nem volt totál józan..

7. rész :D most csak ennyi mert sietek..:D

Anyáékat meg se kellett kérdezni, rögtön belementek még a telefonálás előtt, hogy Bia itt maradjon. Éjfélig még beszélgettünk Biával, miután megágyaztunk magunknak....Nálunk ez volt a titkos éjjeli BFF beszélgetés... Hálistennek anyáék nem hallottak meg, pedig néha elég hangosan nevettünk egy-egy cikis sztorin...Mindketten olyan fél egy körül aludhattunk el,ami elég jól jött már,mivel nagyon hosszú napom volt...Másnap délben ébredtünk...Anyáék már réges- régen fent voltak..Már a kész ebéd várt ránk...Így reggeli helyett ebédeltünk egy jót.
Vasárnapi ebéd nálunk:

• Tyúkhúsleves
• Rántott és bundázott hús krumplipürével
• nutellás,pudingos,túrós palacsinta

Jól bekajáltunk és megbeszéltük anyuékkal,hogy elmennénk moziba kicsit később.Anyáék belementek, de csak a szokásos kikötéssel : Vigyáztok magatokra!

Igen, anyu mindig ezt hajtogatja,amit persze megértek....De hééé.!!! Ott a húgom...Vele mi van.??? Őt nem kell félteni.? Oké, hogy ott vagyok neki és természetes az, hogy megvédem,de amikor egyedül mászkál a barátnőivel.??? Bármi történhet vele...Anya meg nekem,egy 18 évesnek akarja megmagyarázni azt, hogy vigyázzon magára.??? Jó nem szólok semmit...Hisz megértem...Na de akkor is..:D

Kicsit zenét hallgattunk Biával,meg összepakoltuk a szobát és utána elindultunk...Útközben csörgött a telefonom.Ádii volt...Megállt egy pillanatra bennem az ütő és pár pillanat múlva meg már a torkomban dobogott a szívem...Bia látta,hogy ki hív...

-Vedd már fel..-mondta.

Vettem egy nagy levegőt és felvettem.

Ádi egy talit kért...Megmondtam neki, hogy most nem igazán jó mert Biával moziba megyünk...

Azt mondta,hogy akkor talizzunk fél ötkor a parkban.Belementem.

Úgy döntöttünk,hogy katasztrófa filmet nézünk,szóval kilyukadtunk a 2012-nél...

Ahogy megnéztük,Bia mindenféleképp velem akart jönni, így elmentünk a parkba..

Ádii nagyon pontos volt pontban fél ötkor ott volt...Odamentem hozzá és Biára ráparancsoltam, hogy maradjon ott.

Ádi már nagyon várt.

-Sziia.-köszönt.

-Szia.-köszöntem,és próbáltam nyugodtnak tűnni.

-Hallottam,hogy találkoztál Bencével...-kezdte.

-Igen és mi van akkor.?

-Semmi...Csak figyelmeztetni akarlak,hogy vigyázz vele.Nem igazán az az ember akinek mutatja magát.-mondta.

-Meg akarsz félemlíteni.? Hát csak szólok, hogy nem igazán fog összejönni,mert semmi közöd hozzá, hogy én mit csinálok az életemmel...-mondtam.

-Nem megfélemlíteni akarlak,hanem megvédeni,mert ismerem a gyereket..És sajnos elég jól...Ja és van elég sok közöm ahhoz, hogy mit csinálsz...Azért mert....

-Mert.? Hát kicsi fiú nagyon nagyot tévedsz,mert nagyon nincs hozzá közöd..-mondtam, és megfordultam.

Épp el akartam indulni,amikor hátulról megfogta a karom és visszarántott magához.A pulzosom megnőtt és a mellkasom a szabálytalan levegővételtől egyre jobban emelkedett és egyre gyorsabban.

-Igen is sok közöm van hozzád..-lihegte a fülembe.

Ahogy kimondta,megcsókolt.Először ellenkezni akartam,de aztán visszacsókoltam...

6.rész több hónapnyi kihagyás után újra aktíválom magam egy kicsit...remélem nem haragszik senki, hogy kihagytam pár hónapot csak hát tudjátok suli meg minden...szóval eléggé összejöttek a dolgaim...:(

Reggel amikor felkeltem,gyorsan összekészülődtem a reggelihez Bencével. Hosszú csőnacit,egy fekete Jack Daniel's-es pólót,és a topánkám vettem fel. A kócos kontyba fogott hajam kiengedtem és hagytam, hogy hullámos tincseim a vállamra hulljanak. Egy gyors smink az arcra, fogmosás, farmerdzseki és már kész is voltam...09:55-kor szaladtam le az emeletről.Épp hogy leültem,csöngettek...Felálltam kinyitottam az ajtót...Már csak annyira fordultam vissza, hogy szóltam anyuéknak hogy elmentem.
A reggelim a következőből állt:

• sajtos,sonkás melegszendvics
• egy csésze kávé
• egy pohár narancslé
• egy kis adag tiramisu

Bence csak egy tojásrántottát és egy Colát kért.Eléggé éhenkórásznak éreztem magam mellette.De azt mondta,hogy ne zavartassam magam,mert ha nem épp velem reggelizik (úgy mondta mintha rendszeres lenne) akkor csak egy kávé a reggelije.
Aha szóval megtisztelve kéne, hogy érezzem magam.??? Hmm... Ez érdekes..
Miután mindkettőnk jóllakott elmentünk sétálni. Sokat beszélgettünk és nagyon jól éreztem magam...
Hazamentem,és nekiálltam tanulni...Igaz,hogy szombat délelőtt volt,de tz hét kezdődött hétfőtől...
Anyuék este elmentek otthonról,apu haverjaihoz szokásos szombat esti kártyapartira,én meg otthon maradtam egyedül...Bekapcsoltam fent a zenét és lementem a konyhába vacsit csinálni... Ki akartam dobni a szemetet amikor láttam h a konyhába a kuka tele van. Fogtam a zsákot és kivittem a kukába..Kint már sötét volt..Épp dobtam ki a szemetet,amikor egy pillanatra felnéztem és láttam, hogy szemben a villanyoszlop alatt egy alak áll.Kapucni volt rajta így nem láttam az arcát...Kzdtem bepánikolni,mert engem nézett folyamatosan.Gyorsan bedobtam a szemetet,aztán mentem be..Magamra zártam a bejárati ajtót és tárcsáztam Bia számát...
-Sziia....Nem jössz át? Egyedül vagyok és így elég rossz..-szóltam bele a telefonba..
-Szia...Baj van.?-mondta.
-Basszus...Ennyire lehet hallani a hangomon.?-kérdeztem.
-Hát eléggé...-mondta.
-Figyelj gyere át és elmesélek mindent.
-Oké...10 perc és ott vagyok.Puszi.-köszönt el.
10 perc múlva tényleg ott volt az ajtóban Bia...
Leültünk a nappaliban és mindent el meséltem neki...
-Aztiii...-nézett rám nyitott szájjal..
-Ugye.? Tiszta gáz, hogy mindig engem találnak meg az ilyenek...
-Nem baj...Az a lényeg hogy nem történt semmi sem..-nyugtatott...
-Jólvan,köszi,hogy itt vagy nekem..
-Ugyan már semmiség.-ölelt meg.
Felálltam és befejeztem a vacsi készítését.
Bundás kenyeret csináltam és teát. Szétosztottam két felé és gusztusosan megterítettem. Bia felvetette azt az ötletet,hogy mi lenne ha néznénk valami jó filmet és úgy kajálnánk.?! Jó ötletnek találtam...Bia kiválasztotta a Felhők felett 3 méterrel-t...Imádom azt a filmet szóval jó választás volt,csupán egy baj van vele...Az,hogy végig lehet bőgni...:D
Leültünk...Elkezdtük nézni...Na és mi történt.??? Nem sírtunk rajta...
Este 10 körül végeztünk a filmnézéssel,és utána már anyáék is jöttek...Bia szüleit felhívtuk,hogy hagy maradjon itt éjszakára....

5. rész

-Vajon mit akarhat Bence.?-mondogattam.
Fogtam magam,és felhívtam Biát.
-Sziia..SOS segítened kell...-támadtam le őt.
-Szia.Mondjad mi a baj..-mondta.
-Bence találkozni akar...
-Bence..??? Sági.??Ádám haverja.?-kérdezte.
-Aham...De nem tudom mit akar...Eléggé érdekes...Parázok...
-Ugyan már..Te minden pasitól félsz.?
-Nem Bia...De neked nem gyanús,hogy pont Ádám haverja akar velem talizni.??
-Gondolod,hogy köze van hozzá Ádámnak.?
-Nem gondolom,hanem tudom.
-Figyelj,ez csak egy tali....Más nem fogod aztán otthagyod...De nem tudhatod..Mi van ha Ádám nem is tudja,hogy taliztok..??Meg amúgy is,mért félsz Ádámtól.?Mért érdekel,hogy tudja-e vagy nem,hogy kivel találkozgatsz.?Együtt vagytok.?Nem.Hát akkor.?Elmész,meghallgatod,hogy mit akar,aztán ennyi.
-Csak egy tali.?Hát igen,otthagyhatom...Nem félek Ádámtól,csak.....Nem vagyunk együtt...Jó igazad van,el kell mennem...Köszi szépen.
-Nincs mit..Amúgy meg nincs semmi de,és semmi csak...Egyébként mikorra beszéltétek meg a talit.?
-Negyed három...
-Na hát akkor,szedd össze magad aztán készülj,mert van még két órád..Sok sikert.
-Okés.Sziia.-köszöntem el.
Igaz hogy reggel fürödtem,de megint beültem a kádba.Egy órát ültem benne,szerintem el is szundiztam egy kicsit.Kimásztam a kádból,magam köré csavartam a törölközőt, és bementem a szobámba.Megálltam a szekrényem előtt és tíz percig néztem a ruháim,hogy mit vegyek fel.Egy cukii rövid gatyát választottam,egy jó felsővel és egy cipővel..

Hát valahogy így néztem ki.Én is csodálkoztam saját magamon,mert ahhoz képest eléggé kicsíptem magam.Gyorsan csináltam egy képet,amit elküldtem Biának.Azt írta,hogy nagyon jól nézek ki.Ezt az üzit még lecsekkoltam,aztán lementem,megmutattam magam anyuéknak,és elmentem.

Még elég időben értem oda...Tíz perccel előbb.Leültem a padra és vártam.Bence nagyon pontosan jött,látszott rajta,hogy eléggé fontos neki ez a tali.

-Szia.-köszöntem neki.

-Szia..Nagyon csini vagy.-köszönt.

-Köszi szépen,igyekeztem.Na mit szerettél volna.?

-Üljünk le.Hát először is...Tudnod kell,hogy Ádám egyáltalán nem tud arról,hogy mi most találkoztunk..

-Jó,rendben,de ez engem nem érdekel..

-Ne mondd,tudom...Beszéltem Biával...-mondta.

-Kinyírom..-mondtam mosolyogva.-Jó,mondd,mit szerettél volna..

-Hát nem is tudom,hogy hogy kezdjem el.-mondta a földet nézve.-Tegnap amikor összefutottunk a moziba,nagyon felfigyeltem rád.Szeretnék veled többször találkozni,mert hát...Tetszel..-nyögte ki.

-Ajj,tee...Aranyos vagy,de tudod,hogy nekem más tetszik...-mondtam.

-Tudom....-mondta szomorúan.-De én nem kértem semmit,csak hogy találkozzunk még.Abba nincs semmi.-reménykedett.

-Hát figyelj talizhatunk..Abba tényleg nincs még semmi.-mondtam bíztatóan.-De ne bízd el magad.

-Köszönöm...Ja és ne félj,Ádám nem tudja meg...-mosolygott.

-Megtudhatja..Nem igazán érdekel..Úgysem érdeklem őt...-vágtam rá.

-Jól van...Ne idegeskedj...-mondta és megölelt.

-Köszii...Aranyos vagy.

-Ugyan már, nincs mit.Holnap látlak.?-kérdezte.

-Tőlem oké.Ugyan itt.?

-Én arra gondoltam,elmehetnénk reggelizni..-mondta.

-Nekem jó..Tízkor a kávézóban.?

-Elmegyek érted, jó.?

-Jól van..

-Haza vigyelek.?

-Nem kell,köszi..Nem lakok messze,és amúgy is fel akarom hívni Biát..-mondtam.

-Tudom,hogy nem laksz messze..-mondta.-Biát meg ne csezd le.!-mondta.

-Oké,nem fogom,ne félj..-mosolyogtam.

Elköszöntünk,és elindultam hazafele.Kivettem a zsebemből a telefonom,és felhívtam Biát.

-Szia.Na mesélj.-szólt bele.

-Szia.Hát nem is tudom mitől féltem...Oltári aranyos volt.Ádám tényleg nem tudta,hogy találkoztunk.Azért akart velem talizni,hogy elmondja hogy tetszem neki.Annyira aranyos volt,mert úgy félt szegénykém..Imádtam.-modtam.

-Ajajj...Csajszi,téged egyáltalán nem is érdekel Ádám...Te szerelmes vagy..-mondta.

-Nem....De megbeszéltük,hogy holnap együtt reggelizünk..Értem jön Tízre,és lemegyünk a kávézóba.

-Na az tök jó..Örülök nektek.Sok sikert..De nekem most mennem kell..Anya hív..Jólegyél,sziia.-köszönt el.

-Okés sziia.

4.rész remélem ez most hosszabb lesz..:D

-Mi.???? Ezt valahogy elfelejtetted megemlíteni.-akadt ki Bia.
-Tudom...Ne haragudj....Ja és persze nála volt a naplóm...-mondtam.
-Mi.??? Mit keresett nála a naplód.?-lepődött meg teljesesn.
-Hát suliba nem zártam be a szekrényem,hanem csak becsuktam...Ő meg ott állt..Szerintem megvárta amíg elmegyek és kiszedte.
-Csajszi...Alap szabály,hogy nem hagyjuk a naplónkat a gimiben a szekrényben záratlanul..!!!-mondta.
-Jó.Indulj már.
-Persze,semmi gond hátrálj csak ki a konfliktusok alól...
-Jól van már..Indulj..!!
Bius elindult,és egész úton síri csendben voltunk.
-Holnap mit csinálsz.?-kérdezte amikor leparkolt a házunk előtt.
-Még nem tudom..
Látta rajtam hogy ideges vagyok..
-Jó hagyjuk..Majd ha lenyugodtál,hívj,vagy írj..Sziia.-köszönt el.
Meg se várta,hogy válaszoljak,rálépett a gázra és elment...Amikor be akartam menni,még mindig zárva volt az ajtó.
-De jó anyuék még mindig nincsenek itthon.-morogtam.
Előkutattam a táskám aljáról a pótkulcsom,és kinyitottam az ajtót.Amikor bementem akkor jutott eszembe,hogy ott volt a postaládában a kulcs.Na mindegy.Felmentem a szobámba,leültem a laptop elé és zenét hallgattam,meg beszéltem Biussal.Bocsánatot kértem tőle,hogy ilyen voltam.Hát nálunk mindig így megy...Most is tíz perc alatt kibékültünk..Ránéztem az órámra és már fél tizenkettő volt.Nem nagyon szoktam ilyenkor még aludni,de ma kivételesen fáradt voltam..Elköszöntem Biától és elmentem lefeküdni.Reggel nem siettem el a kelést..Fél tízkor keltem.Elmentem zuhanyozni,utána meg reggelizni..Nagy örömömre anyuék itthon voltak.
-Jó reggelt kicsim.!-köszönt anya.
-'Reggelt..-ásítottam.-Mikor értetek haza.?-kérdeztem.
-Fél egy.-mondta apu.
-Úristen. Hogy tudtok addig dolgozni.??-akadtam ki.
-Hát kicsim nem mi válogatjuk a munkát...
Amíg beszélgettünk és jól is laktam,mert anya csinált nekem reggelit.Háromnegyed 11-ig még lent voltam velük a konyhában,anya elkezdett főzni és segítettem neki...Aztán háromnegyedkor felmentem,felöltöztem...Csak egy egyszerű itthoni összeállítást vettem fel...Megágyaztam,rendet raktam,és leültem a laptopomhoz..Épp zenét kerestem amikor elkezdett rezegni a telefonom.Üzenetem jött,Ádám egyik haverjától.

Nem írtam neki vissza,hanem inkább felhívtam.

-Szia.-mondta.

-Szia.Honnan tudtad hogy én vagyok.?

-Gondoltam...Mesélte Ádám,hogy nem igazán szeretsz sms-ezni...Te inkább olyan gép előtt ülős vagy..De nem mertem rád írni... 

-És telefonba könnyebb.??

-Hát nem de.....

-Jó.Mond, hogy mért szeretnél találkozni, és hogy hol.?!

-Azt,hogy miért majd elmondom személyesen.Legyél délután negyed háromra a parkban a tó mellett...

-Jó..Sziia..-köszöntem el.

-Szia.

Amikor letettük,leültem az ágyamra,és gondolkozni kezdtem.

3.rész Bocsi,hogy ez most rövid,de késő van...

-Ne nézz oda...Ott van Ádám a haverjaival...-mondtam Biusnak.
-Ne csináld már...Ne legyél már két éves...Itt vagy 16 éves és félsz egy pasitól.???
-Nem félek...De tudod mit érzek....
-Jó figyelj...Odamegyünk,köszönünk,váltotok két szót és megyünk...-mondta.
-Mi.??? Te hülye vagy..?? ÉN biztos nem megyek oda..Menj oda te ha annyira akarsz...
Még mielőtt tiltakozhattam volna,Bia megfogta a kezem,és elindultunk a fiúk felé.
-Sziasztok.!-köszönt nekik Bia.
-Mozizgatunk,mozizgatunk.??-kérdezte a szemembe nézve Ádám.
-Te mindenhol ott vagy.?-kérdeztem a szemeimet forgatva.
-Hát tudtam hogy jössz gondoltam megleplek.-mondta.
-Ezt most te sem gondoltad komolyan ugye.?-kérdeztem.
-Haver ne hülyítsd már szegény csajt.-szólt közbe Zoli,Ádám haverja.
Ádám nem szólt semmit csak azzal a gyönyörű szemeivel engem fürkészett.
-Válaszolnál a kérdésemre vagy megint azt játszuk mint multkor a suliba a szekrénynél.?
-Tudunk beszélni négyszemközt.?-kérdezte.
-Tudnánk csak nem fogunk.-vágtam rá gondolkodás nélkül.
-Juj...Hoppáá...-mondták a háttérben a fiúk.
Bius oldalba bökött,és úgy nézett mint aki meg akarna ölni.
-Ne nézz így,nem fogok vele beszélni.-mondtam neki.-Menjünk,oké.?
-Jó,lehetetlen vagy.-mondta Bia.
Hátat fordítottam és köszönés nélkül elmentem.Bia csak futott utánam és kiabált,hogy várjam meg.De én csak mentem végig a mozin,a kijárat felé,és amíg nem értem ki meg se álltam.
-Állj már meg..!!!-lihegett Bia.
-Kinyitnád a kocsit.?-kérdeztem.
-Ki...De te meg elárulnád hogy mi a bajod.?
-Semmi...Nyisd az ajtót..!!
-Ismerlek....Nem felejtettél el valamit elmondani.?
-Délután nálam volt Ádám mielőtt jöttél...

2.rész jó olvasást.. :)

Amikor megláttam,hogy ő az,bennem az ütő is megállt...
-Te mit keresel itt.???-kérdeztem meglepődve.
-Ma amikor otthagytál a szekrényednél a suliba,észrevettem,hogy nyitva hagytad az ajtót....
-Nem én bezártam...
-Lehetetlen...Max becsuktad...
-Na mit akarsz,mond gyorsan.mert nem érek rá...-forgattam a szemeim.
-Talán randid van.?-mosolygott.
-Hülye....Dehogyis..Biával megyek moziba...Hatra jön értem szóval sietnem kell..-mondtam.
Nem szólt semmit,csak mosolygott.
-Na most mivan.??? Elmondanád végre,hogy minek jöttél.?
-Ezért.-mutatta fel a naplóm.
-Az meg hogy kerül hozzád..????-akadtam ki.
-Hát nyitva volt a szekrényed.én meg fogtam és kivettem...
-Mi az hogy csak úgy belenyúltál a szekrényembe,a saját személyes cuccaim közé,és gondolsz egyet,kiveszed a naplóm..??-kérdeztem szinte már kiabálva.
-Az tök mindegy...De találtam benne egy érdekes dolgot....-mondta és elkezdte lapozgatni a kis füzetet.
-Add ide...Hogy lehetsz ilyen szemétláda,hogy beleolvasol.????-üvöltöttem.
-Nem adom....-mosolygott.-Engem jobban érdekel az,hogy miért pont rólam van szó,mint az hogy visszaadjam.
-Elolvastad a rólad szóló részt.?
-Persze,hát rólam volt szó...-mondta gyönyörű mosollyal,amitől egyszerűen végem volt..
-Na akkor tudod hogy mi van benne,szóval vissza is adhatod...
-Először magyarázatot kérek...!!-nevetett.
-Mire.? Ha elolvastad tudnod kéne mindent....
-Igen,felfogtam mindent...De....Mióta.?Vagy hogy.?
-Gyere üljünk le és elmagyarázok mindent...
Kimentünk és leültünk az ajtó előtt a lépcsőre.
-Na...hát először is..Tavaly szeptember óta figyellek...
-Tavaly szeptember 1. óta.???-csodálkozott.
-Igen...-mondtam lehajtott fejjel.
-De mikor akartad elmondani.?Várj.....Ha én most nem veszem ki a naplód,akkor el sem mondod.??-kérdezte.
-Hát biztos elmondtam volna,csak féltem hogy ki fogsz röhögni,vagy ilyesmi...
Nem szólt semmit,csak mosolygott...
-Figyelj....-kezdtem el.-Nem mertem elmondani,mert féltem..Még mindig félek...De nem tudok mit csinálni,szeretlek,és ezen nem tudok változtatni...
-Jó majd valamit kitalálunk...-mondta.
-KITALÁLUNK..???? Ezen nincs mit kitalálni...Ez kész tény,amit el kell fogadnod...-akadtam ki.
-Jó ne haragudj...Nem tudok vele mit kezdeni.
-Nem tudsz vele mit kezdeni..??????? Ennyi.???Oké...-ezzel kivettem a kezéből a naplóm,felálltam,és otthagytam.
Amikor rácsaptam az ajtót,felmentem és tovább készülődtem...Egy ideig még figyeltem,és láttam hogy még ott ül Ádám a lépcsőn.Fél hatig beszélgettünk szóval eléggé el voltam késve...Háromnegyed hatkor kinéztem,de már nem volt ott..Épp sminkeltem és a Converse csukám és a topánkám között vaciláltam,amikor kopogtak...Nagyon reménykedtem,hogy nem Ádám jött vissza.
-Nyitom..!!!-kiabáltam le.
Gyorsan leszaladtam,és kinyitottam. Bius volt az,így elfogott a megkönnyebbülés.
-Na.? Mehetünk.?-kérdezte.
-Persze.
Azzal bezártam az ajtót,és elindultunk.
-Na kitaláltad,hogy mit nézünk meg.?
-Még nem..
-Jó mert én igen..Nézzünk horrort.Eleven Testek..-mondta.
-Benne vagyok.. :)
Amikor odaértünk a mozihoz,óriási sor állt a pénztárnál.Amikor végre sorra kerültünk,Bia vett két jegyet,és bementünk...Én személy szerint végig paráztam a filmet,de Bia nem...Igazából nem volt félelmetes,de én minden ilyen filmtől parázok..Nem tudom,talán már kiskorom óta.Amikor vége lett a filmnek,és mentünk kifele,váratlan személybe botlottunk..Igen Ő volt az...Ádám.