Amikor megláttam,hogy ő az,bennem az ütő is megállt...
-Te mit keresel itt.???-kérdeztem meglepődve.
-Ma amikor otthagytál a szekrényednél a suliba,észrevettem,hogy nyitva hagytad az ajtót....
-Nem én bezártam...
-Lehetetlen...Max becsuktad...
-Na mit akarsz,mond gyorsan.mert nem érek rá...-forgattam a szemeim.
-Talán randid van.?-mosolygott.
-Hülye....Dehogyis..Biával megyek moziba...Hatra jön értem szóval sietnem kell..-mondtam.
Nem szólt semmit,csak mosolygott.
-Na most mivan.??? Elmondanád végre,hogy minek jöttél.?
-Ezért.-mutatta fel a naplóm.
-Az meg hogy kerül hozzád..????-akadtam ki.
-Hát nyitva volt a szekrényed.én meg fogtam és kivettem...
-Mi az hogy csak úgy belenyúltál a szekrényembe,a saját személyes cuccaim közé,és gondolsz egyet,kiveszed a naplóm..??-kérdeztem szinte már kiabálva.
-Az tök mindegy...De találtam benne egy érdekes dolgot....-mondta és elkezdte lapozgatni a kis füzetet.
-Add ide...Hogy lehetsz ilyen szemétláda,hogy beleolvasol.????-üvöltöttem.
-Nem adom....-mosolygott.-Engem jobban érdekel az,hogy miért pont rólam van szó,mint az hogy visszaadjam.
-Elolvastad a rólad szóló részt.?
-Persze,hát rólam volt szó...-mondta gyönyörű mosollyal,amitől egyszerűen végem volt..
-Na akkor tudod hogy mi van benne,szóval vissza is adhatod...
-Először magyarázatot kérek...!!-nevetett.
-Mire.? Ha elolvastad tudnod kéne mindent....
-Igen,felfogtam mindent...De....Mióta.?Vagy hogy.?
-Gyere üljünk le és elmagyarázok mindent...
Kimentünk és leültünk az ajtó előtt a lépcsőre.
-Na...hát először is..Tavaly szeptember óta figyellek...
-Tavaly szeptember 1. óta.???-csodálkozott.
-Igen...-mondtam lehajtott fejjel.
-De mikor akartad elmondani.?Várj.....Ha én most nem veszem ki a naplód,akkor el sem mondod.??-kérdezte.
-Hát biztos elmondtam volna,csak féltem hogy ki fogsz röhögni,vagy ilyesmi...
Nem szólt semmit,csak mosolygott...
-Figyelj....-kezdtem el.-Nem mertem elmondani,mert féltem..Még mindig félek...De nem tudok mit csinálni,szeretlek,és ezen nem tudok változtatni...
-Jó majd valamit kitalálunk...-mondta.
-KITALÁLUNK..???? Ezen nincs mit kitalálni...Ez kész tény,amit el kell fogadnod...-akadtam ki.
-Jó ne haragudj...Nem tudok vele mit kezdeni.
-Nem tudsz vele mit kezdeni..??????? Ennyi.???Oké...-ezzel kivettem a kezéből a naplóm,felálltam,és otthagytam.
Amikor rácsaptam az ajtót,felmentem és tovább készülődtem...Egy ideig még figyeltem,és láttam hogy még ott ül Ádám a lépcsőn.Fél hatig beszélgettünk szóval eléggé el voltam késve...Háromnegyed hatkor kinéztem,de már nem volt ott..Épp sminkeltem és a Converse csukám és a topánkám között vaciláltam,amikor kopogtak...Nagyon reménykedtem,hogy nem Ádám jött vissza.
-Nyitom..!!!-kiabáltam le.
Gyorsan leszaladtam,és kinyitottam. Bius volt az,így elfogott a megkönnyebbülés.
-Na.? Mehetünk.?-kérdezte.
-Persze.
Azzal bezártam az ajtót,és elindultunk.
-Na kitaláltad,hogy mit nézünk meg.?
-Még nem..
-Jó mert én igen..Nézzünk horrort.Eleven Testek..-mondta.
-Benne vagyok.. :)
Amikor odaértünk a mozihoz,óriási sor állt a pénztárnál.Amikor végre sorra kerültünk,Bia vett két jegyet,és bementünk...Én személy szerint végig paráztam a filmet,de Bia nem...Igazából nem volt félelmetes,de én minden ilyen filmtől parázok..Nem tudom,talán már kiskorom óta.Amikor vége lett a filmnek,és mentünk kifele,váratlan személybe botlottunk..Igen Ő volt az...Ádám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése