Fogtam magam,és felhívtam Biát.
-Sziia..SOS segítened kell...-támadtam le őt.
-Szia.Mondjad mi a baj..-mondta.
-Bence találkozni akar...
-Bence..??? Sági.??Ádám haverja.?-kérdezte.
-Aham...De nem tudom mit akar...Eléggé érdekes...Parázok...
-Ugyan már..Te minden pasitól félsz.?
-Nem Bia...De neked nem gyanús,hogy pont Ádám haverja akar velem talizni.??
-Gondolod,hogy köze van hozzá Ádámnak.?
-Nem gondolom,hanem tudom.
-Figyelj,ez csak egy tali....Más nem fogod aztán otthagyod...De nem tudhatod..Mi van ha Ádám nem is tudja,hogy taliztok..??Meg amúgy is,mért félsz Ádámtól.?Mért érdekel,hogy tudja-e vagy nem,hogy kivel találkozgatsz.?Együtt vagytok.?Nem.Hát akkor.?Elmész,meghallgatod,hogy mit akar,aztán ennyi.
-Csak egy tali.?Hát igen,otthagyhatom...Nem félek Ádámtól,csak.....Nem vagyunk együtt...Jó igazad van,el kell mennem...Köszi szépen.
-Nincs mit..Amúgy meg nincs semmi de,és semmi csak...Egyébként mikorra beszéltétek meg a talit.?
-Negyed három...
-Na hát akkor,szedd össze magad aztán készülj,mert van még két órád..Sok sikert.
-Okés.Sziia.-köszöntem el.
Igaz hogy reggel fürödtem,de megint beültem a kádba.Egy órát ültem benne,szerintem el is szundiztam egy kicsit.Kimásztam a kádból,magam köré csavartam a törölközőt, és bementem a szobámba.Megálltam a szekrényem előtt és tíz percig néztem a ruháim,hogy mit vegyek fel.Egy cukii rövid gatyát választottam,egy jó felsővel és egy cipővel..
Hát valahogy így néztem ki.Én is csodálkoztam saját magamon,mert ahhoz képest eléggé kicsíptem magam.Gyorsan csináltam egy képet,amit elküldtem Biának.Azt írta,hogy nagyon jól nézek ki.Ezt az üzit még lecsekkoltam,aztán lementem,megmutattam magam anyuéknak,és elmentem.
Még elég időben értem oda...Tíz perccel előbb.Leültem a padra és vártam.Bence nagyon pontosan jött,látszott rajta,hogy eléggé fontos neki ez a tali.
-Szia.-köszöntem neki.
-Szia..Nagyon csini vagy.-köszönt.
-Köszi szépen,igyekeztem.Na mit szerettél volna.?
-Üljünk le.Hát először is...Tudnod kell,hogy Ádám egyáltalán nem tud arról,hogy mi most találkoztunk..
-Jó,rendben,de ez engem nem érdekel..
-Ne mondd,tudom...Beszéltem Biával...-mondta.
-Kinyírom..-mondtam mosolyogva.-Jó,mondd,mit szerettél volna..
-Hát nem is tudom,hogy hogy kezdjem el.-mondta a földet nézve.-Tegnap amikor összefutottunk a moziba,nagyon felfigyeltem rád.Szeretnék veled többször találkozni,mert hát...Tetszel..-nyögte ki.
-Ajj,tee...Aranyos vagy,de tudod,hogy nekem más tetszik...-mondtam.
-Tudom....-mondta szomorúan.-De én nem kértem semmit,csak hogy találkozzunk még.Abba nincs semmi.-reménykedett.
-Hát figyelj talizhatunk..Abba tényleg nincs még semmi.-mondtam bíztatóan.-De ne bízd el magad.
-Köszönöm...Ja és ne félj,Ádám nem tudja meg...-mosolygott.
-Megtudhatja..Nem igazán érdekel..Úgysem érdeklem őt...-vágtam rá.
-Jól van...Ne idegeskedj...-mondta és megölelt.
-Köszii...Aranyos vagy.
-Ugyan már, nincs mit.Holnap látlak.?-kérdezte.
-Tőlem oké.Ugyan itt.?
-Én arra gondoltam,elmehetnénk reggelizni..-mondta.
-Nekem jó..Tízkor a kávézóban.?
-Elmegyek érted, jó.?
-Jól van..
-Haza vigyelek.?
-Nem kell,köszi..Nem lakok messze,és amúgy is fel akarom hívni Biát..-mondtam.
-Tudom,hogy nem laksz messze..-mondta.-Biát meg ne csezd le.!-mondta.
-Oké,nem fogom,ne félj..-mosolyogtam.
Elköszöntünk,és elindultam hazafele.Kivettem a zsebemből a telefonom,és felhívtam Biát.
-Szia.Na mesélj.-szólt bele.
-Szia.Hát nem is tudom mitől féltem...Oltári aranyos volt.Ádám tényleg nem tudta,hogy találkoztunk.Azért akart velem talizni,hogy elmondja hogy tetszem neki.Annyira aranyos volt,mert úgy félt szegénykém..Imádtam.-modtam.
-Ajajj...Csajszi,téged egyáltalán nem is érdekel Ádám...Te szerelmes vagy..-mondta.
-Nem....De megbeszéltük,hogy holnap együtt reggelizünk..Értem jön Tízre,és lemegyünk a kávézóba.
-Na az tök jó..Örülök nektek.Sok sikert..De nekem most mennem kell..Anya hív..Jólegyél,sziia.-köszönt el.
-Okés sziia.
