Két három csókváltás után kapcsoltam csak és azonnal elhúzodtam...
-Na mivan.? - mosolygott az arcomba.
-Öhm...Semmi...Mért kéne, hogy legyen valami.?
-Hát meglepődtem, hogy hagytad és hogy viszonoztad.
-Őszintén.? Én is meglepődtem saját magamon...
-Na most már elhiszed, hogy nem megfélemlíteni akarlak, hanem megvédeni.? - kérdezte..
-Hát el,de akkor is....Igazából nincs köztünk semmi és nem is lesz...Elárulok valamit,de úgy sincs semmi jelentősége már...Amióta megismertelek,azóta szerelmes vagyok beléd és minden éjjel veled álmodtam EDDIG....
-Mi az, hogy eddig.?-lepődött meg...
-Hát amióta múltkor találkoztam Bencével...Eléggé nagy hatást gyakorolt rám...-vallottam színt.
-Látod....??!! Ettől akartalak megvédeni. Attól, hogy beleszeress. - mondta.
-Nem!!! Álljunk csak meg...Nem szerettem bele...-sütöttem le a szemem,miközben elszégyeltem magam.
-Igen.? Nem szerettél bele.? Haha..Látnád magad olyankor amikor róla beszélsz...A szemeid csak úgy csillognak. Vicc, hogy ez a srác mit művel a lányokkal...
-Jaj...Tudod mit.? Hagyjál békén..Na puszpá.-mondtam,megfordultam és ott hagytam őt.
Amikor odaértem Biához,nem mondtam semmit,csak megfogtam a karját és elindultam vele haza...
-Állj már meg..Mesélnél,hogy mi történt.? Semmit nem láttam.- mondta Bia idegesen.
-Semmi nem volt...Elkezdett papolni,hogy felejtsem el Bencét,mert nagyon nem az,akinek mutatja magát.Aztán meg odahúzott magához és megcsókolt. Én meg hagytam.-mondtam neki.
-MI.???? Teljesen meg vagy zavarodva.??? Hagytad neki.??? Legalább viszonoztad is.??-akadt ki.
-Naaa...Ne legyél már ilyen...Hát most ha hagytam neki,akkor logikus,hogy viszonoztam is....De tudod jól, hogy mit érzek iránta szóval...-próbáltam védeni magam.
-Jó igen tudom,hogy mit érzel iránta,de pont ezeket a dolgokat kéne neked is elkerülnöd.....Pont azért,hogy ő is lássa, hogy nem vagy könnyű eset....Te nem az a fajta csajszi vagy, téged egy pasi sem kaphat meg ilyen könnyen...!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! - üvöltötte az arcomba.
-Igen tudom...-mondtam.
-Oké, akkor ezt a témát is túltárgyaltuk...Most pedig megyünk beülünk a Csipóba és be fogunk baszni...-mondta Bia a legszebb mosolyával.
Este 11 körül érhettünk haza,de olyan állapotban amit a szülők a legjobban utálnak...
Nagyon készek voltunk Biával,szóval amilyen halkan csak tudtunk úgy mentünk fel a szobába...Amikor felértünk, Bia felhívta Ateszt, és megkérte,hogy jöjjön el érte kocsival,mert már nem akart ma itt aludni...
Egyébként Atii egy régi ismerősünk és nagyon szeretjük őt..Eddig akármi gáz volt,amibe benne voltunk, mindig ott volt és segített,ha kellett még a rendőrségről is kihozott minket...Betöltötte a 23-mat szóval érthető, hogy őt hívjuk szinte mindenért...
Tíz percen belül már ott állt a ház előtt..
Gyorsan leszaladtunk,mert nem akartuk,hogy anyuék felébredjenek....
Elég nehezen de letaláltunk a lépcsőn,aztán nehezen de megtaláltam a kilincset...
Kikísértem az autóig...Illetve kitámogattam őt..:D
Ati segített beültetni őt az autóba és elmentek.
Én is felmentem,és eltettem magam aludni..:D
Reggel iszonyatos fejfájással és másnaposággal ébredtem. De eldöntöttem,hogy nem érdekel mert megérte a tegnap este minden perce.
Úgy döntöttem,hogy ma nem megyek sehova és nem csinálok semmit. Egész nap rossz érzésem volt...És tudtam,hogy ez nem a másnaposság.Leültem az íróasztalomhoz,bekapcsoltam a laptopom, és felnéztem facebookra...
Bogii az osztálytársam küldött egy üzit...
Atesz irt neki még hajnalban. Helyzetjelentést küldött Bia állapotáról.
Az üzenetben ez állt:
,,Biával minden rendben van ne aggódjon Bella...
De most megyek mert még nem igazán vagyok én se tiszta.. Puszii.."
Én amikor elolvastam az üzit meg is nyugodtam meg nem is...
Megnyugodtam,mert Biának semmi baja,és kicsit aggódtam amiatt,hogy Atii nem volt totál józan..
